Megláttam a sok diákot, de az arckifejezésemet csak Labert vette észre. Megfogta a kezem és a fülembe súgta:
-Nem kell izgulnod Jess. - majd egy puszit nyomot az arcomra. - Tudom de ez az egész olyan fura, nem érzem magam otthon.
Vett egy nagy levegőt: - Nem lesz semmi baj. Ha valakinek nem felelsz meg akkor ne nézzen rád. - nyugtatott.
Én is vettem egy nagy levegőt, majd kiszálltam a kocsiból. Laber is kiszált velem és kivettük a csomagjaimat. Csak néztem némán a sok diákot 5 percig, majd Laber igy szólt: -Én indulok Jess. - majd megcsókolt Természetesen visszacsókoltam.
Beszállt a kocsiba, aztán lehúzta a kocsi ablakát.
- Majd hívj fel szerelmem.- és elindult.
Nagy nehezen vettem a bátorságot, és bementem az épületbe. Úgy éreztem abban a pillanatban, amikor betettem a lábam a fényes padlóra hogy engem bámul mindenki,mintha egy vulkánnál lennék, és várnák, hogy ugorjak bele. Erőt vettem magamon és megkerestem a tantermet. Közben körbenéztem, és mindenki olyan jól nézet ki, én meg szerintem nagyon rosszul.
-Nem érzem magam itthon, el kéne mennem. - motyogom magamba.
Majd nem sokkal később, meg is találtam a termet. Beléptem. Nem nagyon éreztem hogy jó az osztály.
- Még csak az első nap.. - nyugtattam magam- Később majd jobb lesz.
Láttam, hogy minden hely foglalt. Amikor beljebb mentem a terembe, éreztem, hogy valaki megérintette a vállam. Hátra néztem. Egy aranyos lánnyal találtam szembe magam. -Szia! Ez a hely szabad! - mutatott a mellette lévő székre.
-Köszönöm!
Amikor leültem ismét hozzám szólt.
-Honnan jöttél?
- Londonból. Te?
- Párizs. -
Az nagyon szép város. - mondtam mosolyogva. Lehet szert tettem egy barátra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése