Harmadik fejezet

Ahogy reggel felkeltem, a hasamba görcs állt. Anyum bejött és öröm hangon mondta:
- Jess kelj fel! Eljött a várva várt nap!
- Jól van, anya!
- Gyere le reggelizni.
- Oké, nem sokára megyek, csak rendbe teszem magam az induláshoz.
- Jól van kicsim.
Majd bementem a fürdőszobába, lefürödtem, és próbáltam magam kicsit lenyugtatni, a fejemben rendbe rakni a dolgokat. Kiszálltam a kádból, majd egy törölközött terítettem magam köré. Elővettem a sminkes dobozom, és kivételesen kicsivel több sminket tettem magamra. Elővettem egy fekete szemceruzát, majd elkezdtem pingálni vele a szemeim. Szempillaspirált is tettem fel, majd egy kis ajakrúzst kentem az számra, tényleg nem sokat. A hajam alját begöndörítettem,

de véletlenül megsütöttem az ujjam.
- Ez a nap se lehet jobb!- motyogtam magamban.
De nagy nehezen sikerült, és mit nem mondván, jól néztem ki. befejeztem a készülődést a fürdőben, majd neki álltam keresni valami szép ruhát. Találtam is, egy sötétbarna fodros szoknyát, meg egy egyszerű barna pólót, gyorsan fel is kaptam. És egy régi barna cipőt vettem fel, amit majdnem mondhatni tornacipő. De nekem tetszek. Fogtam a bőröndömet, amiben tegnap már gondosan bepakoltam, és lementem a lépcsőn, majd a konyhához vettem az irányt. És megláttam Laber-t ahogy a konyha asztalnál ül, és anyummal beszél. Lementem a lépcsőn, és Laber tátott szájjal nézett rám.
- Csodálatosan nézel ki!
- Köszönöm, nagyon hiányoztál.
- Te is nekem!-
Majd megpusziltuk egymást, közben anyum csinálta a reggelit, és én is helyet foglaltam, Természetesen Laber mellet.
- Jó reggelt kicsim!
- Jó reggelt anyu.
Majd elénk tette a reggelit.Mi meg gyorsan meg is ettük. Pár régebbi videót néztünk anyummal, meg Laber-tel hogy majd ezekre emlékezzek a főiskolán. Labert már indulásra kész volt. Én pedig vettem a kabátom. Anyum ideadta a videókat, hogy legyen valami a családomról, amit majd nézegethetek. És persze hogy enyhítsem a hiányát. Kimentünk az ajtón és anyumtól elköszöntem, hosszasan öleltem majd Laber így szólt:
- Jess siess, mert el fogunk késni.
- Oké.
Adtam neki egy puszit és gyorsan beszálltam a kocsiba. Az út kicsit halkan telt, mert nagyon izgultam. Laber ezt észre is veszi rajtam.
- Valami baj van?
- Igen kicsit izgulok ettől az egésztől. Félek hogy nem lesz egy barátom se.
-Nem kell izgulnod Jess, sok barátod lesz. Ha meg nem ,akkor gondolj arra, hogy én mindig itt vagyok neked.

- Köszönöm!- Mondtam, majd megcsókoltam. Igen, gondoltam. Labert-nek már más a véleménye, mint anyumnak.