Második fejezet

Az ajtón kilépve, eszembe jutott a főiskola. Igaz már felvettek, de nagyon félek az érzéstől. hogy milyen lesz. Nem vagyok az a nagy barátkozós személy, de az a nagyon egyedüli sem. A kocsihozz értünk, és beszáltunk, enyum egész úton azt fújta, hogy büszke rám. Szinte amit mondott annyi maradt meg bennem, a félelem miatt. Amikor beértünk az étterembe, rendeltünk, én rendeltem egy csirkeszárnyat rizzsel, mig anyum pörköltött krumplival. Amikor a vacsora megérkezett elkezdtünk csipegetni, majd vettem egy nagy levegőt, és anyumnak elmondtam hogy kicsit félek a főiskolától. Egy picit hazudtam neki (mert nagyon félek) Anyum elkezdett beszélni, és nyugtató nézéssel nézz rám. Nagyon sokmindent tudd a főiskoláról, mert ő is odajárt ahova majd én. -Jess nem kell izgulnod. semmibaj nem lesz, jol fogod magad érezni, hétvégén meg hazajöhetsz ha akarsz.-magyarázta. Majd kiböktem neki. hogy az ismerkedéstől félek meg a barátkozától. Erre csak annyit mond -Nem kell barátkoznod, hisz ilyen idős korodba még csak a könyv legyen a legjobb barátod. Ettől kicsit rosszul éreztem magam, hisz eddig minden iskolámban nem volt egy barátom sem. Ezt elmondtam anyumnak is. -Nem kell neked barátkozni Jess-magyarázta. Kicsit ideges vagyok rá, szerintem már azért elég idős vagyok, hogy eldöntsem, hogy akarok-e barátkozni vagy sem. Inkább nem mondtam anyumnak semmit az imént elhangzott mondatáért. Egy ideig csendben ültünk, majd megszólal -mehetünk? kérdezte mosolyogva bolintottam és mondtam hogy mehetünk. kifizettük a vacsorát, majd kimentünk a kocsihozz. és beszáltunk. Egy darabig ismét csend van, és anyum megszólal. -Jess sajnállom, nyugodtan barátkozhatsz, csak kicsit féltelek. Anyum az a fajta, hogy nem akarja hogy lerontsam az eredményeim, csak arra törekedik, hogy jó legyen a jövőm. a bocsánat kérését elfogadtam. majd meglátta, hogy milyen szomorú vagyok, és elmondott egy nagy hirt. Laber eljön velem a főiskoláhozz holnap-mondta mosolyogva.

Nagyon örültem neki, egyből előkaptam a telefonomés irtam neki. -Köszönöm szerelmem, hogy holnap elkisérsz a főiskoláhozz, sokat jelent nekem, szeretlek. 2 perc után jött is a válasz, -Nagyon szivesen életem! Hiányzol. Nem sokára hazaértünk megköszöntem anyumnak a vacsorát, majd boldogan sétáltam a szobám felé. Mosolyogva átvettem a puha pizsamámat és gyorsan elaludtam, hisz holnap nagy nap vár rám.